Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a villámvédelmi rendszer csak akkor képes feladatát ellátni, ha állapota megfelelő. 

 

A villámvédelmi rendszer megfelelőségét rendszeres időközönként (lakóépületek esetében általában 6 évenként) felül kell vizsgáltatni, karbantartásáról gondoskodni kell. 

 

Ugyanez igaz a túlfeszültség-védelmi rendszerre is. 

 

A káresemények gyakoriságának növekedése kisebb részben az időjárásnak, nagyobb részben az építési technológiáknak és a műszaki berendezések változásának köszönhető. 

 

Az épületek hőszigetelésére felhasznált éghető szigetelőanyagok növelik a közvetlen villámcsapás hatására keletkező tűz kockázatát vagy a keletkezett kár nagyságát. 

 

Másrészt a korszerű, energiatakarékos, általában integrált áramköröket tartalmazó műszaki berendezések (elektronikusan vezérelt ipari gépek, elektronikai háztartási eszközök, számítástechnikai és szórakoztató elektronikai eszközök) zavarérzékenysége megnövekedett, ezért a hálózatokon (erősáramú, kábel TV, telefon stb.) fellépő túlfeszültség impulzusok egyre gyakrabban okozhatják meghibásodásukat.  

 

A károk bekövetkezési valószínűsége azonban szakszerű villámvédelmi intézkedésekkel jelentős mértékben csökkenthető: a tűz keletkezésével szemben a villámvédelmi rendszer (az elsődleges villámvédelmi intézkedésnek is nevezett „villámhárító”), a villamos és elektronikus készülékek meghibásodásával szemben pedig (a gyakran másodlagos villámvédelemként említett) ún. többlépcsős túlfeszültség-védelmi rendszer nyújt védelmet. 

 

Kivételes esetekben azonban a védelmi intézkedések ellenére is okozhat kárt a villámcsapás.